szakmai tanácsaink
Tavaszi nyitvatartás

Kedves Látogatónk!
Reméljük hasznosnak találja tanácsainkat,
így hozzájárulhatunk kertje és növényei szépségéhez!

Január

A január a mélynyugalom ideje, gyümölcsfáink téli pihenőjüket tartják. Ilyenkor végezzük el azokat a téli munkákat, amelyek elsősorban növényvédelmi célokat szolgálnak. Eltávolítjuk a koronából a kártevőktől fertőzött, sérült ágakat, kaparóvassal, majd drótkefével a törzsről a lehámló fakérget és az alatta meghúzódó kártevőket. Vigyázzunk azonban a drótkefézéssel a meggynél, cseresznyénél. Csonthéjas gyümölcsfajtáink minden sérülést mézga kiválasztásával zárnak le, és ha nem voltunk elég kíméletesek, csúnyán elmézgásodhat a fatörzs.

A fagyok elmúltával kezdődhet a metszés. A kajszi, a szilva, a meggy és a cseresznye legfeljebb koronaalakítást igényelnek, de az őszibarackot minden évben gondosan metsszük termőre, hogy a fát termőrügyekkel berakodó hajtások fejlesztésére serkentsük. Ennek elhagyásával a vesszőnövekedés legyengül, a várágak felkopaszodnak, a fa leromlik.

Külön meg kell említeni az almafát. Az alma legjelentősebb gombabetegsége a lisztharmat, amely a rügypikkelyek közé behatolt micélumfonalakkal telel át. A fertőzött rügyek rojtosak, a hajtások gyertyaszerűek. A lisztharmatra érzékeny Jonatánnál ezért az úgynevezett szabolcsi metszést alkalmazzuk, vagyis minden hajtáscsúcsot visszavágunk. A fertőzött nyesedéket nem szabad komposztálni, célszerűbb elégetni.

A téli fatisztogatás során el kell távolítani a „múmiákat”, azaz a moníliás fertőzés következtében megszáradt, megkövesedett, mumifikálódott gyümölcsöket. A fán maradt múmiákban a kórokozó is fejlődésnek indul tavasszal, s közvetlen közelről fertőzi a gyümölcsfa virágait.

Kellemetlen és nagyon elterjedt kártevője a ribiszkebokroknak az üvegszárnyú ribiszkelepke. A fémes kék színű átlátszó szárnyú lepke a gyümölcsérés elején kezd rajzani, de rajzása akár július végéig is elhúzódhat. Egyesével rakja le tojásait. A kikelő kis hernyó a héj alatt aknáz, vagy a rügyet odvasítja ki. Később berágja magát a vessző belsejébe, és a gyökérnyakon keresztül átfúrva magát, akár több vesszőt is károsíthat. Ezek a vesszők tavasszal hajtanak ki, a fertőzött bokrok rosszul teremnek. Fejletlen hernyóállapotban telel át a hajtások, vesszők belsejében. Tavasszal folytatja táplálkozását.

A kifejlett hernyó fehér, barna fejű, 2 cm hosszú. Járatának végén gubóban bábozódik, majd a bábidő elteltével kitolja a nyíláson a bábinget és kirepül. Mivel csaknem egész évben rejtett életmódot folytat, nagyon nehéz ellene védekezni. Permetezni csak abba a rövid időszakban érdemes, amikor a tojásból kikelő hernyók még nem rágták be magukat a hajtás belsejébe. A bábingek, ürülékszemcsék és az elszáradt ágak azonban jól jelzik jelenlétét. A téli metszés, tisztogatás során fordítsunk gondot erre is, távolítsuk el a száraz vesszőket és égessük el.

A kerti gépeket nézzük át, javítsuk meg. Kezdjük meg a tavaszi növények vetőmagjának beszerzését. Fontos, hogy csak fémzárolt vetőmagot vásároljunk. A növénytermesztésben sok munkát, költséget megspórolhatunk a vetőmagcsávázással. Általában a vetőmagot már csávázottan árulják. Soha nem szabad takarmányként használni a csávázott vetőmagot, hiszen a csávázószer állataink pusztulását okozhatja.


januar
januar
januar
Február

Gyümölcsfáink ilyenkor már kényszernyugalmi állapotban vannak, s a hőmérséklet emelkedésével „megmozdulnak”. Februárra jellemző azonban a felmelegedés és a lehűlés váltakozása, ez pedig veszélyesebb, mint a téli nagy fagy, könnyen károsodnak a rügyek. Folytatható a gyümölcsfák, bokrok ápolása, metszése, s közben elkezdhető a zöldségfélék vetése. A zöldborsót, sárgarépát, petrezselymet olyan korán vetjük, ahogy a talaj engedi. Sárgarépa és petrezselyem vetésekor érdemes korai saláta- vagy retekmagot keverni sorjelzőnek a mag közé, hogy a sorközöket minél korábban meg lehessen kapálni.

Házilag is lehet palántát nevelni. A palántanevelés időtartama 6-8 hét. Balkonládába elvethetjük a káposztaféléket, paradicsomot, paprikát. A káposztaféléket, paradicsomot, paprikát. A káposztaféléket (fejes káposzta, karfiol, karalábé, kelbimbó, kelkáposzta, brokkoli) már áprilisban kiültethetjük, a paradicsomot május elején, a paprikát csak a májusi fagyok elmúltával.

Arra kell vigyázni, hogy ne használjuk fel a vetőmagtasak egész tartalmát, mert a túl sok kikelt palántával nem tudunk mit kezdeni, s csak elpusztulnak. A balkonládát ne állítsuk túl meleg helyre, s borús időben mérsékeljük az öntözést. A sötét, túl meleg helyen tartott és túlöntözött ládában, cserépben a növények megnyúlnak, törékenyek lesznek, és a gombabetegségek is könnyen megtámadják. Néhányszor tápoldattal is megöntözhetjük.

Szabadföldön szamócát is hajtathatunk. Erre a nyár végén telepített korai fajták alkalmasak. A sűrűn, 40x40 vagy 30x30 cm sor- és tőtávolságra telepített szamócaágyásra február elején kell ráhelyezni a fóliasátrat. A fólia alatti hajtatás fontos mozzanata a szellőztetés: 10C hőmérséklet alatt csak a fóliasátor végeit nyitjuk ki, 15C felett már fel is csavarjuk a fóliát. Ez azonban csak március végén, április elején következik be. Hajtatás közben gondoskodni kell a gyakori öntözésről és a szürkepenész elleni védelemről. Fóliasátor helyett keretre feszített fóliát, üveglapot is használhatunk.


februar
februar
februar
Március

Márciusban nagyon összesűrüsödnek a tennivalók, különösen, ha a hideg tél gátolta a munkákat. Ilyenkor kell befejezni a metszés minden formáját, végre kell hajtani a tavaszi telepítést és a hiányok pótlását.

A hónap elején, a nedvkeringés megindulásának kezdetéig el kell végezni a szőlő nyitását, metszését, a harmatgyökerek eltávolítását. A szőlőt évenként rendszeresen metsszük a célszerű tőkeforma és a gazdaságos termőegyensúly kialakítása és fenntartása érdekében.

Amikor készen vagyunk gyümölcsfáink, bokraink, dísznövényeink (rózsa) metszésével, következik a télvégi lemosó permetezés. Ezzel a permetezéssel egész évre meghatározhatjuk kertünk egészségi állapotát. A monília, varasodás, peronoszpóra ellen réztartalmú, illetve rézpótló szerekkel védekezünk, a lisztharmat ellen kéntartalmú vagy szintetikus készítményekkel.

Szükség van a kártevők elleni védekezésre is. Gondosan válasszuk meg a növényvédő szereket, ügyeljünk arra, hogy a lejárt határidejű szerek, vagy a rosszul összeállított keverékek nehogy perzselést okozzanak. Ne csak a fákat permetezzük meg, hanem áztassuk meg a fák alatt a lehullott lombot, különösen, ha az előző évben az alma- és körtefákon varasodást, vagy főként a csonthéjasoknál moníliás fertőzést tapasztaltunk.

Márciusban vetjük a zöldségféléket. Gondoljunk arra, hogy a borsó, a spenót rövidnappalos növények. Ahogy hosszabbodnak a napok, ezek a növények egyre rosszabbul érzik magukat. A spenót felmagzik, a borsót meglepi a lisztharmat, a borsózsizsik, az akácmoly. Nem tanácsolom a borsó permetezését, hiszen még a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szerek használata esetén is ott vénül a termés. Inkább, amikor látjuk, hogy megindul a fertőződés, ollóval vágjuk le a borsó szárát, ez mehet a komposztba, a talajban maradó gyökereket pedig ássuk be. Ez a művelet kiadós trágyázással ér fel: a borsó gyökerein élő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, s a gyökerek bomlása során nemcsak humusz képződik, hanem a nitrogén is gazdagítja a talajt. A talaj szerkezetét is javítjuk, lazábbá válik.

A borsó után erre a területre paprikát, paradicsomot palántázhatunk. Babot nem szabad borsó után vetni, éppen a nitrogénmegkötő baktériumok miatt. Ne felejtsük el az öntözést, kapálást. Régi mondás, hogy a legjobb műtrágya az a vaspor, ami a kapa vasáról a talajba kerül.

Tavaszi növényeink zömét márciusban vetjük. A felszántott terület fogasolásával, boronálásával elkészítjük a magágyat.


marcius
marcius
marcius
Április

Legtöbbször áprilisban virágzanak a gyümölcsfák és –bokrok. Nem egyszerre, hanem meghatározott sorrendben követik egymást, bár a koraiságtól függően lehet eltérés egy-egy fajon belül.

A kertekben nem túl gyakori gyümölcsfa a birsalma és a birskürte. Általában kevés gondot fordítanak rá, pedig a monília rendkívül veszélyes károsítója. A kórokozó gomba a múmiákon vagy a fertőzött hajtásvégeken telel át.

A téli fatisztogatás során a múmiákat már eltávolítottuk, a fertőzött hajtásvégeket lemetszettük, mégis előfordulhat, hogy virágzáskor, különösen párás, csapadékos időben, a birs egyik napról a másikra olyan lesz, mintha leforrázták volna. A virágok megbarnulnak, a friss levelek „elhervadnak”, lekonyulnak. Könnyen fertőződnek a gyümölcsök is. A védekezés legfontosabb eleme a virágzás előtti, a virágzás alatti, majd a gyümölcs sérülését (például jégverést) követő gondos permetezés réztartalmú vagy rézpótló készítményekkel.

Általános szabály, hogy virágzás alatt nem permetezünk – de ez csak a rovarölő szerekre érvényes!

Különösen az őszibarackra és a meggyre kell nagy gondot fordítanunk.

Az őszibarackon gyakran fordul elő a levélfodrosodás, amelynek kórokozója a dérgombákhoz tartozó Taphrina deformans. Különösen nedves, hűvös tavaszokon okoz súlyos fertőzést, mert a kórokozó alacsonyabb hőmérsékleten jobban fejlődik, mint az őszibarack. Ha nem védekezünk ellene, a fa ki is pusztulhat. A legjobb növényvédő szer ellene a réz- vagy rézpótló készítmény. Az őszibarackot általában nem illik rézzel permetezni, de az időben elvégzett 0,1%-os rézoxikloridos permetezés, szükség esetén 10 nap múlva megismételve, megelőzi a betegség kialakulását.

Ez a készítmény jó a monília ellen is. Különösen a meggyfajtáknál szokott komoly gondot jelenteni, hogy hiába virágzik gyönyörűen a meggyfa, termést mégsem ad. Ennek egyik oka, hogy például a legkedveltebb Pándi meggy nem öntermékenyülő, s ha nincs megfelelő porzófajta, nem is várhatunk jó termést. A másik ok azonban az öntermékenyülő fajtáknál is a monília-fertőzés. Ez a kórokozó mindig valamilyen nyíláson keresztül hatol be a növénybe. A nyílás lehet valamilyen seb, például az őszibaracknál az őszibarackmoly hernyója által okozott rágásnyom, amikor berágja magát a gyümölcsbe, de ilyen „nyílás” lehet maga a bibe is.

A monília spórája megtelepszik a bibén, tömlőt hajt, s a virágpor már későn érkezik, a fertőzött bibe elszárad, nem tud megtermékenyülni. A virág fertőződése ellen ismét csak permeteznünk kell, gombaölő szerrel, s hűvös idő, elhúzódó virágzás esetén egy hét-10 nap múlva megismételjük a permetezést.

Meggyfajtáinknál a megporzó rovarok csalogatására érdemes cukros.mézes vizet permetezni a virágokra.

Itt szeretném felhívni a figyelmet egy gyakori tévedésre. Sokan összetévesztik az őszibarack levélfodrosodását, a levélpirosító alma- és ribiszke-levéltetű károsítását, sőt gyakran ideveszik a szilvalevél vörös foltosságát is, és ugyanazzal a növényvédő szerrel próbálnak védekezni mindegyik ellen.

A levélfodrosodás csak az őszibarackfán fordul elő. Kezdetben a fertőzött lefelek megduzzadnak, fodrosodnak, felületük jóval nagyobb lesz, mint az egészséges leveleké, megpirosodnak, később az elhalt részek megbarnuknak, elszáradnak. A fertőzés elején a levél fonákján fehér, sószerű bevonat keletkezik, innen kapta ez a kórokozó család a nevét is: dérgombák. Ez a betegség mindig tavasszal jelentkezik, később újabb fertőzés már nem történik, de az elszíneződött, deformálódott levelek sokáig „díszlenek” a fán.

Az almafán a levélpirosító levéltetű károsítása következtében a levelek szintén megpirosodnak, a fonák felé besodródnak. Ha a leveleket kisimítjuk, jól láthatók az ólomszürke színű, viaszporos levéltetvek. Június elején elhagyják az almafa leveleit, de az élénkpiros levelek továbbra is a fán maradnak, és ekkor már hiába permetezünk rovarölő szerrel, levéltetvek már nincsenek, de a piros szín továbbra is virít. Ez a kártevő csak az almafán fordul elő.

A levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele talán kevésbé hasonló: a levél hólyagossá válik és megpirosodik, de nem sodródik be, és a színe sem olyan élénkpiros, mint az almafáé. Június elején a kártevő ugyanúgy elhagyja a ribiszkét, mint a levélpirosító alma-levéltetű. Mindkét faj tojásalakban telel át a kéregrepedésekben.

A szőlő rügyfakadása általában április közepére várhetó. A szőlő metszését rügyfakadásig be kell fejezni. A tőkék törzsét és karját rugalmas anyaggal a rügyfakadás előtt kell a támberendezéshez kötözni. A régi, bevágódott kötözéseket eltávolítjuk, újakkal pótoljuk.

A szálvesszők kikötésének célja a nagyobb számú rügy kihajtásának, s ezáltal a több termés kinevelésének és a hajtások egyenletesebb növekedésének elősegítése. A kikötés akkor hatásos, ha rügyfakadás előtt megtörténik. A megkésett kötözés esetén a duzzadó, fakadó rügyek könnyen letörnek, és komoly károk keletkeznek.

Friss telepítésű szőlőben gondolni kell arra, hogy a sima és gyökeres vesszők legnagyobb ellensége a cserebogárpajor. Különösen erdő közelében célszerű talajfertőtlenítést végezni, például FORCE 1,5G granulátummal.

A zöldségfélék közül áprilisban ültetjük ki a kevésbé melegigényes növényeket, a káposztafélék palántáit, a helybe vetett görögdinnyét és sárgadinnyét, a hónap második felében a zöldbabot, a csemegekukoricát és a céklát. A korai burgonyát már töltögetjük, amikor a növények elérték a 10-15 cm-es hosszúságot, majd másodszor is 20-30 cm szárhosszúság esetén, lehetőleg eső vagy öntözés után. Áprilisban vetjük a legtöbb egynyári virág magját.

Meleg helyeken azért már lehet palántázni a paradicsomot edzett palántákkal, a korai termés érdekében. Ha a levgő nagyon lehűl, kis intenzitású, finom porlasztású szórófejekkel öntözünk mindaddig, amíg a fagyveszély tart.


aprilis
aprilis
aprilis
aprilis
aprilis
aprilis
aprilis
Május

Néhány gyümölcsfaj virágzása áthúzódhat májusra, de ez már inkább a sziromhullás hónapja. Ekkor már meg lehet látni a kötődés első eredményeit. Ez még nem mutatja a végleges gyümölcsberakódást, mert két vagy három természetes hullás várható. Az első természetes hullás, az úgynevezett tisztulóhullás minden gyümölcsfajnál bekövetkezik a virágzás után két-három héttel. Ekkor hullanak le azok a gyümölcskezdemények, amelyek megtermékenyülése nem volt tökéletes.

A második természetes hullás júniusban következik be, mértéke a fák erőnlététől és időjárásától függ.

A harmadik természetes hullás – főleg az almatermésűeknél – érés előtt tapasztalható, az időjárás és a tápanyag-ellátottság függvényében. Az első tisztulóhullás mértékétől függ, hogy kell-e mesterséges gyümölcsritkítást végeznünk. A későbbi gyümölcshullást azonban kellő tápanyag- és vízellátással célszerű csökkenteni.

Gazdag virágzás és jó időjárás esetén olyan nagy mennyiségű gyümölcs kötődhet, hogy a fák nem tudják kellőképpen kinevelni. A gyümölcsök aprók maradnak, nem érik el a fajtára jellemző nagyságot, minőségük, piacosságuk is romlik. A sok gyümölcs elvonja a szükséges tápanyagokat a termőrügyektől is, azok csak kis számban alakulnak ki, így a következő évben számottevő terméskiesés következhet be. Kialakul gyümölcsfáinknál a nemkívánatos szakaszosság: a bőséges terméseket kihagyó évek követik.

Ennek megelőzésére gyümölcsritkítást kell végeznünk. Házi- vagy kiskertben ezt a legjobb kézzel megtenni, de csak az első természetes gyümölcshullás után. A gyümölcsöket úgy kell meghagyni a fán, hogy természetes méretüket elérve se érjenek össze, s egyenletesen helyezkedjenek el a hajtásokon. Mindig a kisebb, fejletlenebb gyümölcsöket érdemes eltávolítani. Erre a műveletre főként a kajszinál és az őszibaracknál van szükség.

Májusban az elvirágzás után indul meg a hajtásnövekedés első, erőteljes szakasza, amely június közepéig tart. Rövid pihenő után következik a „János napi” növekedés, de ez már gyengébb. Néha egy őszi hajtásnövekedési szakasz is bekövetkezik, de ez már nem kívánatos, mert a későn kifejlődött hajtások nem érnek be rendesen, s fagyérzékennyé válnak.

A gyümölcsöst is gyommentesen kell tartani, főként azért, mert a gyomnövényeken nagyon szívesen megtelepednek a levéltetvek. A levéltetvek legnagyobb károsítása nem a fák szívogatása, hanem az, hogy közben terjesztik gyümölcsfáink vírusbetegségeit. Még mai ismereteink sem elégségesek a vírusok elleni védekezéshez, ezért csak a megelőzésre szorítkozhatunk: ellenálló fajtákat telepítünk, és nagy gondossággal védekezünk a levéltetvek ellen.

A levéltetvek megjelenését nagyon könnyen megfigyelhetjük. A levéltetvek szeretik a sárga színt. Ez jól megfigyelhető nyáron, amikor a sárga blúzon, pulóveren, vagy a sárga színű autókon jóval több a levéltetű.

Gyümölcsfáink alá helyezzünk egy élénk (okker) sárga színű tálat, s töltsük meg vízzel. A vízbe csöppentsünk valamilyen vízlágyító szert. Erre jó bármelyik tapadásfokozó szer, de megfelel valamelyik mosogató szer is. Miután így megtörtük a víz felületi feszültségét, a sárga színre repülő levéltetvek a tál aljára süllyednek. Kétnaponként megnézve, pontosan megtudhatjuk, hogy mikor kezdődik a levéltetűrajzás, és mikor kell megkezdeni a permetezést.

A hajtásnövekedés és a gyümölcsfejlődés idején megnő gyümölcsfáink vízigénye. Még csapadékos tél és tavasz után is májusra rendszerint megcsappan a talaj vízkészlete, ezért öntöznünk kell. Ha esetleges vízkorlátozás miatt kénytelenek vagyunk rangsorolni növényeinket, akkor a bogyós gyümölcsűeket, közülük is a szamócát és a sekélyen gyökerező ribiszkét részesítsük előnyben, azután az alma és a körte következik, elsősorban a törpealanyú fák. A csonthéjasok kevésbé vízigényesek, de szárazság esetén ők is meghálálják a locsolást.

Az öntözésnél fontos, hogy ne minden nap öntözzünk, hanem egy-egy alkalommal olyan vízmennyiséget juttassunk ki, hogy a gyökérzóna mélységéig átnedvesítsük a talajt. Ez a szamócánál 15-20 mm, a feketeribiszkénél és más bogyósoknál 20-25 mm, a törpealanyokon álló fáknál 30-40 mm csapadéknak megfelelő öntözővízzel lehet elérni. (1 mm csapadéknak m2-enként 1 liter víz felel meg.)

A vizsgálatok kimutatták, hogy a szőlő is vízigényes növény. A tenyészidőszakban három alkalommal 30-30 mm-nek megfelelő vízmennyiséget érdemes kijuttatni.

A naponkénti locsolás azért nem jó, mert a kisebb vízmennyiség nem jut el a gyökerekhez, de azért lehűti a talajt, s főként, ha tömlővel locsolunk, akkor – elsősorban a szőlőnél – a levelekre jutó vízcseppek elősegítik a különböző kórokozók által előidézett fertőzés kialakulását.

A málnát ősszel, a szedés befejezése után rendbe tesszük, mert tavasszal nem igen jut rá idő. Májusban azonban a hajtások, sarjak erőteljes növekedése miatt szükségessé válik a kötözés. A sorok között növekedő gyenge sarjakat a kapálásnál el kell távolítani.

Május elején kezd rajzani a cseresznyelégy. A magas cseresznyefákat nem tudjuk elég jól megpermetezni, ezért a cseresznye utója, különösen a magas részeken „kukacos” lesz. (A legyek lárvája a nyű, de a cseresznyét mégis kukacosnak mondjuk.) Az el nem érhető gyümölcs a nyűvel együtt lehullik, s a nyüvek a talajba húzódva bebábozódnak, báb alakban telelnek át. A báb mintegy fél cm hosszú, szalmasárga, hengeres, úgynevezett tonnabáb.

Tavasszal, amikor az időjárás melegebbé válik és a talaj is felmelegszik, a bábból kikel a cseresznyelégy, egy kicsit szárítkozik a fűszálak tetején, s már repül is, és a zsendülő cseresznyébe, meggybe rakja le egyesével a tojásait.

Mivel ilyen kicsi a cseresznyelégy és a bábja, a cseresznyefa alatti terület felásásával leforgatjuk a bábokat 20-25 cm mélyre, s így legalább a „saját” fertőzési forrást megszüntethetjük. Akinek van hozzá kedve, gyűjtsön össze bábokat, és a cseresznyefa alatt tegye bele a talajba, de csak két-három cm mélyen. Jelölje meg a helyet, s tavasszal, kanavászból vagy más erős szövetből állítson fölé egy sátrat. A sátor csúcsa tölcsérben, s az egy üvegfiolában végződjön (kémcső vagy orvosságos üveg is megteszi). Tavasszal, rendszerint május első hetében kikelnek a legyek, s mivel a fényre repülnek, megjelennek az üvegfiolában. Amikor a kelési arány eléri 10-15 %-ot, akkor érdemes rovarölő szerrel permetezni, mert a cseresznyelégy esetében is nagyon rövid az az időszak, amikor a nyüvek szabadon élnek, a tojásból való kikelés és a gyümölcsbe való befurakodás közötti néhány nap, és csak ekkor hatásosak a növényvédő szerek.

Szintén május elején rajzik az almamoly első nemzedéke. Ezért sziromhullás után érdemes beiktatni egy rovarölő szeres kezelést a poloskaszagú gyümölcsdarazsak, almamoly, levéltetű, takácsatka ellen. Ha permetezünk, ne hagyjuk ki a gombaölő szert sem: csapadékos időben a varasodás és a monília, száraz időben pedig a lisztharmat fenyeget.

A szőlőperonoszpóra elsődleges fertőzése akkor alakul ki, amikor a levelek már elérték a 3-4 cm-es nagyságot, a napi középhőmérséklet 10-13C, és 10 mm csapadék után a levél felülete 2-4 órán keresztül vizes marad. A peronoszpóra spórái ugyanis vízcseppben csíráznak ki, a légzőnyílásokon keresztül behatolnak a levél szövetébe, és a sejtek közötti járatokban gombafonalat, micéliumot fejlesztenek. A levegő hőmérsékletétől függően májusban 13-18, júliusban 4-5 nap lappangási idő után a fertőzés helyén olajfoltok alakulnak ki.

Az olajfoltok fonáki részén szürkésfehér penészgyep formájában jelennek meg a gomba spórái, amelyek újabb fertőzéseket okoznak a levélen és az érőfélben lévő bogyókban. Az olajfoltok helyén a levélszövetek megbarnulnak, elszáradnak, gyakran ki is esnek, sőt erős fertőzés esetén a levelek le is hullanak. A szőlőbogyók megbarnulnak, összetöpörödnek, csapadékos időben pedig nedvesrothadás lép fel.

Mivel a peronoszpóra spórái a levélfonákon támadnak és az újabb spórák is ott jelennek meg, különösen fontos, hogy védekezéskor a permetlé zöme a levél fonákjára kerüljön. Általában a permetezések gyakoriságánál az a szabály, hogy a szőlő gyorsan növő lombozata sohase maradjon fedetlenül. Ezért régebben hetenkénti permetezésre volt szükség. Ma már rendelkezésre állnak olyan készítmények is, amelyekkel átlagos, „normális” időjárás esetén elegendő háromhetenként permetezni, és peronoszpóraveszélyes, csapadékos időben is csak kéthetenként kell. Ez négy, illetve hat permetezést jelent a peronoszpóraveszélyes időszakban.

Május elején van még egy fontos teendőnk: legkésőbb ekkor kell kivágni az előző évi kukoricaszárat. A kukoricamoly lárvái ugyanis a kukoricaszárban telelnek át. A lárvák a levelet, szárat és csövet egyaránt károsítják, s mielőtt a molylepkék kirepülnének a telelő helyükről, a szárral együtt távolítsuk el.


majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
majus
Június

Júniusban folytatódik a hajtások növekedése, és a hónapvégére az első fő növekedési szakasz be is fejeződik. Közben megindul a rügydifferenciálódás. A hajtások lekötözésével kedvezően befolyásolhatjuk a termőrügyek kialakulását. Fontos feladat az őszibaracknál a hajtásválogatás: a sűrűn álló, nem megfelelő irányú hajtásokat, a vezérvessző melletti erős vesszőket és ikerhajtásokat tőből vágjuk ki.

A szőlőben a legfontosabb feladat a kötözés. A hajtásokat és a leveleket úgy rendezzük el, hogy minden levél a fény felé álljon. Különösen gondosan kell kötözni a szálvesszőket, nehogy egy erősebb szél esetén a laza kötés kibomoljon, és a szálvessző letörjön. Kötözéshez rafiát, műanyag szálat vagy fóliacsíkot használhatunk, drótot sohase. Az 5-6 leveles hónaljhajtásokat 2-4 levélre visszavágjuk.

Júniusban a szamóca után érik a piros- és a feketeribiszke, majd az egres, a hónap végén pedig már megjelenik a málna is.

Miután a szamóca letermett, a felesleges indák eltávolításával segítjük a jövő évi fejlődést és terméshozást. A túl erős indaképződés túl sok tápanyagot és vizet von el az anyanövényektől, és azok legyengülnek. Az erőteljes indanövénykékkel szaporíthatjuk. A palántákat félárnyékos helyre, tápanyagban gazdag talajra telepítjük, 25 cm-es sortávolságra. A telepítés rendszeres öntözést igényel.

Június elején az almát károsító almamoly lárvái védett helyre húzódnak bábozódni. Hernyófogó övek felhelyezésével jól kihasználhatjuk ezt a szokásukat. Hullámpapírból vágott 20-25 cm-es papírcsíkokat rafiával vagy dróttal a fára kötözünk úgy, hogy rásimuljanak a fatörzsre. A hernyófogó öveket hetenként-tíznaponként cseréljük. Az sem baj, ha csak a kötöző anyag marad meg a csíkból, mert ez azt jelenti, hogy a madarak megtalálták, és az odahúzódott kártevőkkel egy-egy darabkát is kicsíptek a papírból.

A leszedett hernyófogó övek átvizsgálásával kertünk fertőzöttségét is felmérhetjük. Az almamoly lárvái jól felismerhetők. A pókok ártalmatlanok, a fülbemászók inkább hasznosak, mint károsak, bár nem szeretjük, ha megrágják az őszibarackot, mert utána fellép a monília. Ha olyan a hernyófogó öv, mintha piros porpaprikával lenne beszórva, az a takácsatkák jelenlétére utal.

Csapadékos idő esetén fontos, hogy a paradicsomot és a burgonyát megpermetezzük a fitoftóra ellen (például Orthociddal).

junius
junius
junius



Július

Június végén, július elején – Péter-Pálkor – megkezdődik az aratás nehéz, de nagyon szép munkája.

Aratás után tarlóhántást végzünk. A korán learatott táblákat rövid tenyészidejű másodveteményekkel hasznosítjuk.

Szedhetjük a késői, nagygyümölcsű cseresznyét, a nyári őszibarackok korábbi fajtáit, hűvösebb helyeken még érik a málna. Túlnyomórészt júliusban érik a kajszi is. A kajszi gyümölcsei könnyen puhulnak, érzékenyek a törődésre és a szállításra. A teljes érés előtt 4-5 nappal már szedhető, ekkora már nagyjából kialakulnak a fajtára jellemző íz- és zamatanyagok.

Ebben a hónapban a gyümölcsök szedésén kívül legfontosabb feladat növényeink vízellátása, és a talaj porhanyósan, szellősen tartása. Ebben komoly segítséget jelent, ha a fűnyírás után a lenyírt füvet szétszórjuk a növénysorok között. Árnyékolják a talajt, megakadályozzák a párolgást, s idővel elkorhadva humuszként gazdagítják a talaj tápanyagtartalmát.

Az ilyen talajtakarásra a már virágzó gyomok alkalmatlanok, mert a magok a kihúzott gyomnövényeken is beérnek, s a jövő évi ágyásokba magunk vetjük el a gyomokat.

Július végén vethetünk spenótot és zöldborsót őszi fogyasztásra.

A karfiol rózsáira törjünk egy-két levelet, hogy megvédjük a tűző naptól.

Másodnövénynek még vethetjük a sárgarépát, a közepes tenyészidejű fajtákat július elejéig, a rövid tenyészidejűeket a hónap végéig. Öntözéssel meggyorsíthatjuk a kelést.

A hónap közepéig még vethető a rövid tenyészidejű karalábé, a hónap végétől pedig a téli retek.


julius
julius
julius
Augusztus

Augusztus elején csak a szilvaféléken jelenik meg a szilvalevél vörös foltossága, nagyon határozott körvonalú, 3-5 mm átmérőjű piros, kicsit narancssárgás folt formájában. A folt egy kissé kiemelkedik a levéllemezből. A fertőzött levelek lehullanak. Erős fertőzés komolyan megviseli a fát. A lehullott levelekről indul a következő évi fertőzés. Védekezésre réztartalmú vagy rézpótló gombaölő szer használandó.

A hónap elején már kezdenek érni a korai szőlőfajták. A darazsak, madarak ellen érdemes a fürtöket bezacskózni, vagy ha nagyobb területről van szó, hálóval beborítani a tőkéket.

A szőlő közé, a gyümölcsfák ágaira kártevő-fogó csapdákat helyezhetünk. Kisebb-nagyobb üvegekbe cukros vizet töltünk, mintegy az üveg harmadáig-negyedéig. Bőséges „fogásra” számíthatunk, bár lehet, hogy némelyik faj már csak tojásrakás után keresi fel az áltanuk kínált „csemegét”.

Csapadékos időjárás esetén szükség lehet a szürkerothadás elleni permetezésre. Borszőlőnél gondoljunk arra, hogy a gombaölő szer az erjedést megindító gombákat is elpusztítja.

Augusztusban van az örökzöld és tűlevelű sövények metszésének az ideje. Alul szélesebbre hagyjuk, felül keskenyebbre, kissé trapéz formát adva a sövénynek.

A hónap második felében telepíthetjük az örökzöldeket. Mivel lombjukat egész télen megtartják, tehát párologtatnak, fontos, hogy mire a fagyok beköszöntenek, gyökérzetük már regenerálódjék, hajszálgyökereik megújuljanak.

Augusztus végén, szeptember elején a legalkalmasabb az idő új gyep telepítésére. Gondosan előkészített talajba vetjük a fűmagot. Az ápolás leggondosabb eleme az öntözés, gyommentés.

Érdemes petrezselymet vetni, ami áttelelhet és hajtatható.

Fontos: a szőlő és a szilva, ellentétben az almával, körtével, nem utóérő gyümölcs. Ezért nagyon fontos, hogy milyen éretten szedjük le. Igazi ízét, zamatát csak érett állapotban leszedve élvezhetjük.


augusztus
augusztus
augusztus
Szeptember

Színes gyümölcseink, főkét a piros héjú almafajták szebb színeződése érdekében érdemes két alkalommal 5-5 mm-es esőztető öntözést alkalmazni.

Az almánál, körténél nem várjuk meg a teljes érettséget, ún. szedésre érett állapotban szedjük: a sárga héjú gyümölcsöknél a héj színe már nem mérgeszöld, de nem is sárga még. Az érés folyamán a keményítőből folyamatosan cukor képződik. Ennek alapján a félbevágott alma felületét jóddal bekenjük, s ha a felületnek csak kisebb fele lilul meg, tehát a keményítő zöme már átalakult cukorrá, megkezdhetjük a szüretet.

Folyamatosan szedjük a termést, de előtte előkészítjük a tároló helyet. Kitakarítjuk, kimeszeljük. Az ajtókat, ablakokat éjszakára nyitva hagyjuk, nappal bezárjuk, hogy beállítsuk a tároláshoz optimális 5°C hőmérsékletet. 80-90%-os relatív páratartalmat. Kénlapot égetünk el a tároló helyiségben, 4-5 g-ot számítva légköbméterenként. A helyiséget 24 órára lezárjuk, majd alaposan átszellőztetjük, s elkezdhetjük a gyümölcs tárolását.

Első teendőnk a leszedett gyümölcs válogatása. Csak egészséges, hibátlan gyümölcsöt tárolunk. A gyümölcsöket polcokra vagy ládákba rakjuk, úgy, hogy kezelhető legyen, s a tél folyamán rendszeresen átválogathassuk. Ha már beraktuk a gyümölcsöt, elegendő papírral letakarni, vagy a polcra „papírfüggönyt” erősíteni. Ezzel az eljárással növelhetjük a mikrokörnyezetben a széndioxid-tartalmat, megakadályozzuk a páratartalom csökkenését, s közelítünk a szabályozott légkörű tároláshoz.

Vetés előtt érdemes megvizsgálni a talaj fertőzöttségét. Talajlakó kártevőnek tekintjük azokat, amelyek életük zömét a talajban töltik, és a növények gyökérzetével táplálkoznak. Korlátozott mozgáslehetőségük miatt helyüket alig változtatják. A talajban sokkal védettebbek, mint a talaj felszínén, vagy a növényszintben tevékenykedő kártevők, ezért egyedsűrűségük is csak lassan változik.

Talajlakó kártevőnek tekintjük a cserebogárpajorokat (a májusi cserebogár pajorja három évig él a talajban, s különösen a harmadik évben igen komoly károkat okozhat!), a drótférgeket, a vincellérbogarakat, a répabarkókat és lárvájukat, valamint a kukoricabarkókat. A talajban él a gabonafutrinka lárvája, a csócsároló, és a bagolypille lárvája, a mocskos pajor is, életmódjuk miatt azonban másként kell védekezni ellenük.

Ha a kártevők egyedsűrűsége eléri a veszélyességi küszöbértéket, feltétlenül érdemes védekezni.

Néhány talajlakó kártevő veszélyességi küszöbértéke:
  • Cserebogárpajor
    szántóföldön 4-6 db/m2, szamócában, gyümölcsösben, zöldségféléknél 1-2 db/m2, Gabonaszipolyok 6 db/m2, (A szipolylárvák humusszal táplálkoznak, tehát nem károsítanak, lárváik azonban komoly károkat okozhatnak a gabonában.)
  • Drótférgek és áldrótférgek
    általában 5 db/m2
  • Hamvas vincellérbogár
    bogár 0,5 db/m2, lárva 1 db/m2
  • Lisztes répabarkó
    bogár 0,6-1 db/m2, lárva 1 db/m2
Ezt a talajvizsgálatot szeptember-októberben végezzük. Ha valamilyen okból ősszel elmaradt, tavasszal is pótolhatjuk.

Gyommentes táblákon búzacsomós csalogató módszerrel mérhetjük fel a drótférgek és a cserebogárpajorok egyedsűrűségét.

Az élő növények gyökerei széndioxidot termelnek, ezért a gyökerek közelében nagyobb a talajlevegő széndioxidtartalma. A talajban élő kártevők ezt a változást érzékelni tudják, és ennek alapján megtalálják a táplálékot jelentő élő gyökereket. A vizsgálandó táblán egy-egy marék búzát vetünk, majd a kizöldült, 2-5 cm-es növényeket egy kapavágással kiemeljük a földből, és átvizsgáljuk a gyökereket. Egy búzacsomó nagyjából 1/3 m2-ről csalogatja össze a kártevőket. A kapott eredmények alapján döntünk a talajfertőtlenítésről.

Elvégezzük az őszi mélyszántást, s megkezdődhet az őszi gabonafélék vetése.


szeptember
szeptember
szeptember
szeptember
szeptember
szeptember
Október

Ha újabb gyümölcsfákat akarunk telepíteni, megkezdhetjük az ültető gödrök előkészítését. Egy köbméteres gödröt ásunk ki, a gödör egyik oldalára tesszük a felszín közeli talajt, a másik oldalra a mélyebbről kiásottat. A gödör aljára tesszük a trágyát, hiszen soha többé nem lesz lehetőségünk arra, hogy így ellássuk gyümölcsfáinkat tápanyaggal.

A trágya közé feltétlenül keverjünk talajfertőtlenítő szert. Az istállótrágyát kifejezetten szereti a lótetű, de más talajlakó kártevő (cserebogárpajor, mocskospajor, drótféreg stb.) is odahúzódhat. Utána a felszín közeli talajjal betakarjuk a trágyát, majd a többi talajt is a gödörbe tesszük. Amikor ténylegesen elültetjük a csemetéket, már csak a gyökerek jó elhelyezéséhez szükséges földet emelkjük ki.

Október végére befejeződik a szüret. Egyes években gond szokott lenni a késői, téli körtefajtákkal. Hiába hagyjuk a fán akár még fagymentes novemberben is, nem lesz igazán érett, legfeljebb megszotykosodik. Nyugodtan szedjük le, helyezzük el a tároló helyiségben. Néhány nappal azelőtt, hogy el szeretnénk fogyasztani, hozzuk fel a pincéből, tegyük egy tálra, s tegyünk mellé néhány szem érett almát. Majd az egészre húzzunk egy műanyag zacskót, és szobahőmérsékleten hagyjuk állni.

Az érett gyümölcs etilént fejleszt, és az érett alma által kiválasztott etilén meggyorsítja a nehezen beérő, késői gyümölcs érését. Rövid idő múlva a téli körte is finom, zamatos lesz.




November, December

A szüret befejeztével, amíg az időjárás engedi és nem köszöntenek be a fagyok, felássuk a kertet, s elvégezzük az egyéb teendőket. Az őszi ásás tavasszal egy kiadós öntözéssel ér fel.

Ne felejtsük el beásni az év folyamán gyűjtött komposzt mostanra már beérett részét. Komposzttelepet a kert árnyékos részén létesítünk. Minden szerves anyag idekerülhet, kivéve a dió és a vadgesztenye leveleit, mert azokban növekedésgátló anyag van. A gazolással, gyomirtással nem várjuk meg, míg a gyomnövények virágba mennek. A korábban kihúzott gyomnövények bátran gyarapíthatják a komposzt tömegét.

A fertőzött növényi részek sem valók a komposzttelepre. A komposzthalmot tartsuk állandóan nyirkosan. Ültethetünk a tetejére árnyékoló növényt, például tököt. Mivel steril kert és növény nincs, javasolom, hogy a permetezést a komposzthalomnál fejezzük be: a permetezőgép kimosása után a vizet ide önthetjük.

A nyugalmi állapotban lévő fák metszését ilyenkor már megkezdhetjük. Természetesen még nem végezzük el a tavaszi metszést, csak a nagy, beteg ágakat távolítjuk el.

Télen, a zord idő beálltával ne feledkezzünk meg a madarakról. Szorgos munkával, a kártevő rovarok pusztításával hálálják meg a legkisebb gondoskodást is.





Üdvözlettel kívánunk jó munkát, kellemes fáradságot, és sok örömöt kertészkedés közben!

Forrás: Kincses Kalendárium 2007., Central Kft. Szerző: Asztalos Gyuláné